Van olyan út, amelyen soha nem jártunk, ezért kérjük az ismerőst, hogy menjen előre, és mutassa az utat. Vannak olyan helyek, ahol ember nem tudja az utat, csak az Isten. Ő megy népe előtt. Áldott bizonyosság, ha Ő megy elől, akkor az Ígéret földje felé haladunk. Isten a körülményeket is úgy alakítja az övéi életében, hogy ne lehessen másfelé menni, csak arra, amerre bennünket segítő akarata vezet (1-4). Szent tapasztalat ezt átélni: vezet az Isten, velünk az Isten, közöttünk az Isten (5-6), sőt, emberi eszközként vezetőt küld az Isten, akit „naggyá” tesz a szolgálatra, arra, hogy mások számára látható, egyértelmű módon mutassa az Istennek kedves irányt (7-8). Fontos üzenet, hogy minden Isten-tapasztalatot megelőz az Isten konkrét szava, megszólaló Igéje, amely kijelenti az Ő akaratát; hogy ne gyarló megérzéseink között keveregjünk, ha az Úrról van szó. Józsué igehirdetésén keresztül itt is kijelenti Isten, hogy mi az Ő akarata, és engedelmesen mit kell tenni (9-13). Csodák történnek, utak nyílnak az úttalanban, ahol Isten szavát engedelmesen és szilárdan fogadják (14-17).

Galata 4,12-20

192. dicséret