Az izzadságszag nagyon kellemetlen, ha tömény, akkor elviselhetetlen. Pedig gyakran izzadunk. Ha sokan vagyunk egy helyen, ablakot kell nyitni mielőbb, mert „emberszag” terjeng ott, bárkik is legyenek együtt. Büdösek vagyunk, a test büdös, bűzlik. Ez kifejez valami fontosat, teológiai értelemben is, az ember valóságos állapotáról. A papok a belső udvarban csak vászonruhát viselhettek (2Mózes 28,39), hiszen minden más anyagból készített ruha megizzasztotta volna őket, és ezzel rituális tisztátalanságot okozott volna. Mielőtt kimentek a külső udvarba, a nép közé, át kellett öltözniük, az erre a célra szánt kamrákban (17-19). A papok tisztán, izzadás nélkül állhattak az Úr elé, mert Isten csak a „tökéleteset” fogadja el. Bizony kell az áldozat, kellenek a tisztulási szertartások, de ez sem elég. Jézus Krisztus egyszeri tökéletes áldozata kell, amely minden izzadó, bűzős bűnünkért tökéletesen eleget tett, és bennünket az ördögnek minden hatalmától megszabadított (Heidelbergi Káté 1. kérdés felelet). Azóta, ha izzadunk is, nem ez tesz tisztátalanná. Sőt, izzadjunk csak, ha az Úr ügyében „izzadunk”, annak nem lesz „szaga”; minden más gyarló küzdelemnek pedig továbbra is facsaró a bűze.
Galata 1,1-9
183. dicséret
* Amikor Salamon száműzte Ebjátár főpapot, helyette Cádókot jelölte ki főpapnak (1Királyok 2,26). Cádók főpap (1Királyok 2,35) és utódai, Ezékiellel együtt elsők között kerültek fogságba, és ők ott is ragaszkodtak hitükhöz, hűségesek maradtak, amikor Isten népe tévelygett, beleértve a papokat is. Az alkalmatlannak ítélt papoknak tehát a léviták között jelöltek ki helyet, a szentély kevésbé fontos feladatai között. A mai Igéből egyértelműen kiderül, hogy a cádókiakat kell a hivatalos papságnak tekinteni, és Lévi minden más leszármazottja ki van zárva ebből a hivatalból. Az ő feladatuk volt a tényleges áldozat bemutatása, azaz a vér kiöntése az oltárra, és a kövérjének elégetése (15-16).
** Belegondolok abba, hogy mi minden miatt izzadunk, szó szerint és átvitt értelemben is; saját ügyeink rendezésébe beleizzadunk. De az Isten ügy is sokszor megizzaszt bennünket: problémák, emberek, testvérek, kegyességi ütközések, teológiai viták, jövőbe vetett reménységünk kérdése, nem sorolom. A test izzadása kifejezi az emberlét tökéletlenségét minden tekintetben.
*** Több más rendelkezést is olvashatunk a papokról. Minden szélsőséget kerülniük kellett, sem kopaszok, sem hosszú hajúak nem lehettek, kivéve a názírokat (20). Aki eleve megkopaszodott, az bajban volt akkor. Krisztusunk másként tekint már ezekre a külsőségekre. Ennek ellenére a szélsőségek kerülése érvényes, nemcsak ebben, hanem a borívásban is (21). A papok nem vehettek el özvegy, vagy elbocsátott asszonyt, csak saját népük köréből való hajadont (22). Ezek ma, Jézus Krisztusban már nem betű szerint értendők, mégis nagyon fontosak, mert ma is nélkülözhetetlen, hogy Isten szolgáinak hite, és külső élete is rendben legyen, így rájuk tekintve mások is lássák bennük, minden tökéletlenségük ellenére is Isten szentségét, amely segít nekik is különbséget tenni tiszta és tisztátalan között. Ez a hiteles, és nem „a szigorú kegyesség kardjával” kikaszabolt különbségtétel ma különösen fontos, amikor mindent összemosunk.
A lévitáknak nincs területbeli örökségük, mert az Úr az örökségük (28), de a nép áldozataiból, a nekik járó részből, és az első termés felajánlásából megélnek (29-30). Nem volt semmijük, de gondoskodtak róluk, így ők csakis a szolgálatnak élhettek. Ma ez is teljesen kiferdült, minden tekintetben. De a lelkészek egzisztenciális kérdéseibe nem megyek bele. A kérdés korrekt kifejtéséhez először is valóban odaszánt szolgák kellenek. Amíg sok helyen a mindennapi is bizonytalan, nehéz a mennyei örökség szolgálatára maradéktalanul figyelni. Ám a kérdéskör ennél is sokkal összetettebb.
