Isten nem engedi, hogy valaki önzésre használja azt a tehetséget, értelmet, okosságot, amit Őtőle kapott, miközben az Urat elfelejti. Az önzően okos és hitetlen embereket megbünteti az Úr, és véget vet a fényűzésnek, kiszolgáltat a pusztulásnak (6-10). Minden fölfuvalkodottság lényege, hogy az ember magát istenné teszi. Ez az ősbűn. Pedig mindenünk Isten kezéből van (13-14), aki feddhetetlennek teremtett bennünket (15), de mi elkezdtünk kalmárkodni, fellázadtunk ellene, és gőgössé lettünk, telve erőszakkal, elfelejtve Istent, meggyalázva minden szent ügyet és helyet (16-17). Ez kárhozatos állapot (18-19), szörnyű. Kegyelmi állapot, amíg tudunk rajta szörnyülködni (19). Tírusz pusztulását úgy írja le az igeszakasz, mint az első ember állapotát, és annak bukását; sőt úgy, ahogy még az előtte, az angyalok seregében történt (17).

János 16,12-15

463. dicséret

* Isten vagyok, pedig csak ember vagy; felfuvalkodtál, csak te tartod magadat okosnak (2). Tagadhatatlan, hogy Tírusz okos, szép (11), sőt e-világi értelemben bölcs (4), amit ügyesen a maga javára fordított (4-5). Gazdagsága, hatalma mintakép lett mások számára is. Ma is ez a minta, naggyá lenni, bármi áron. Minden „csatornánk” ma is ezt hirdeti (11).