Az igeszakasz lefesti nekünk Tírusz gazdagságát (1-11), felsorolja minden áruját (12-25), majd elénk tárja bukását és pusztulását (26-36). Elég manapság bemenni egy Plázába, nézni a kirakatokat, az embereket, arcukat, tekintetüket, öltözetüket, elkapni egy-egy hangfoszlányt abból, amiről beszélgetnek: micsoda jólét és valami mégis nagyon hiányzik, valami halálosan rendezetlen, szinte fáj! Döbbenetes a kontraszt, ami lefesti Tírusz gazdagságát és pusztulását, a gazdagon rakott tarsísi hajókat (25), és mellette olvasni azt a tényt, hogy most pedig hajótörött vagy a tengeren (34). Figyelmeztetés ez nekünk is; mert miközben nekünk olyan jól megy, mások ezért megfizetnek, nyomorban élnek; de pazar világban sokféle hajótörés zajlik le lelkekben, életekben, kapcsolatokban; mert eleve hajótörést szenvedtünk a hitben (1Timóteus 1,19). Hol a megoldás?*

János 16,4b-11

170. dicséret

* Érdemes az előző fejezetet is ide venni. Tírusz romlásának leírása, korábban Jeruzsálem pusztulásának leírása, döbbenetes képekkel adja vissza az emberi önzés, romlottság minden következményét. Egyszer csak tengerként ömlik ránk a baj (3), lerombolják gőgös bástyáinkat, oszlopainkat, várfalainkat (4; 7-11), halászhálók szárítóhelyei leszünk, saját képi világunkkal élve, mások büdös kapcáivá leszünk (5). Bizony elpusztít majd mások önzése és gonoszsága, ha már nem mi uralkodhatunk másokat (11), és belep bennünket a felejtés és a „kár” pora (10), odalesz minden vagyonunk és vidámságunk (12-13). A pusztulás döbbenetes képsora egészen mélyre jut, mert Tírusz sírba jut (19-21). Az elveszett állapot itteni leírását olvassuk át alaposan: mélység árja, pusztaság, lakatlan hely, rettenetes, nem leszel, bár keresnek, bár ékes voltál itt egy ideig. Mindnyájunk sorsa ez lehet ebben a hasadt világban, mert „egyszer fent, másszor lent”; ahogy Tírusz bukásán a környező szigetek is megijedtek (15-18; 35-36).