Hangsúlyozzuk azt, amit Ezékiel is hangsúlyoz, hogy látomásában nem magát Istent látta, hanem Isten dicsőségét (28). Milyen volt Isten dicsősége? Először is félelmetes (18), mert Isten dicsősége joggal félelmetes a tisztátalan ember számára. Ugyanakkor Isten dicsősége a jeges égboltozat, vagyis a jéghideg világmindenség körül: meleg fényözön (27). De jó tudni, hogy a roppant jeges űrt Isten dicsőségének fényessége és melegsége veszi körül (27). Isten dicsőségének látható jele a szivárvány (28), amely ma is hirdeti, hogy Isten dicsősége továbbra is beragyogja ezt a világot. Isten dicsősége nem más, mint Isten jelenléte, közelsége. Ez pedig az ember számára, minden körülmények között fészek-meleg erőforrás és útmutatás. Az ember Isten dicsősége előtt csak leborulhat, ahogy ezt Ezékiel is tette, sőt életének egyedüli értelme Isten dicsőségének alázatos szolgálata. Isten az Ő dicsőségét azonban úgy mutatta meg, hogy kilépett ebből a dicsőségből, és nemcsak megszólított bennünket, hanem Jézus Krisztusban emberré lett, s valóságosan bemutatkozott nekünk. Ettől kezdve az Ő dicsősége a golgotai kereszt és a húsvéti üres sír megváltó szeretetében ragyog fel igazán.*

János 9,39-41

180. dicséret

* Ez a mai Ige üzenete, ez a lényeg, feleslegesen ne bíbelődjünk azzal, hogy a látomás mindegyik elemének külön értelmet keresünk. Bár a látomás egyes elemei is sok apró üzenetet tartalmaznak, a lényeg mégis ez. Isten dicsősége beragyogja az életünket Jézus Krisztusban.