Igazak és bölcsek jussanak hatalomra (2-4), akik megértik a nincstelenek ügyét (7; 13-14), nem önteltek (8; 23), hanem meghallgatják azt is, akinek más a véleménye, de mégis kezükben tartják a gyeplőt, vagyis biztosítják a rendet és a nyugalmat (9), mert mindenekelőtt az Úr szavára figyelnek (18). Az igazságosságra alapuló közösség kizár minden tettlegességet, agresszivitást, ahogy az Ige mondja, kizár minden „vérszomjasságot”. Az ember Isten hatalma által tud uralkodni indulatain és másoknak is erre ad mintát (11; 22). Az igazságosság nem hallgat a hazug beszédre, semmiféle hízelgésre (5; 24), és végső esetben fenyítéssel is biztosítja az életet szolgáló rendet (15; 19-21); a bűn ugyanis úgy terjed, mint a ragály és mindent visz, „elvadít”. De ahol az igazak uralkodnak, ott meglátják a bűnös bukását, még inkább megtérését (16-17; 27). Ez az igazság azonban nem a mi igazságunk, hanem Isten mindenható igazsága, amelyet Ő kijelentett nekünk.**

János 9,13-17

478. dicséret

* A Példabeszédek könyvének egyik homiletikai lehetősége, hogy egy fejezetben több uralkodó témát is találunk. Ezek köré felépíthetjük az egyes verseket. Nem minden fejezetre jellemző ez az uralkodó téma, de a legtöbb fejezetben ez felfedezhető és így változatos lehetőséget ad az adott fejezet alapján való igehirdetésre. 

A Példabeszédek könyve 29. fejezetének egyik kiemelkedő témája az igazságosság. Most e téma köré próbáljuk felépíteni az egész fejezetet. Ezzel kapcsolatban az alábbi elemeket említi az Ige (lásd a magyarázatot).

** Ha nem figyelünk erre a kijelentésre, akkor legyünk királyok, vagy szolgák, gazdagok, vagy szegények, bölcsek, vagy ostobák; valójában a saját gyarló igazságunkat érvényesítjük és minden elvadul körülöttünk. Az a nép boldog, amely megfogadja Isten kijelentését, az Ő Igéjében rejlő igazságot, tanítást; mondjuk ki, követi Krisztust (18). Tehát minden közösségi és egyéni élet kiteljesedésének, így az igazságosságnak is egyedüli forrása az Úr, aki nemcsak igazságosságot, hanem biztonságot és oltalmat is ajándékoz nekünk, megszabadít az emberektől való rettegéstől, sőt az Isten ajándékaként nyert biztonság bizalmat teremt szívünkben a másik ember felé is (25-26).