Ez a szakasz a „tapasztalatlan”, de „tehetős” férfit óvja (6-9) a céltudatosan kezdeményező, de csalfa nőtől (10-13), aki nemes ügyre hivatkozva kezdeményez (14), végül nincs megállás, utána pedig már nem „ereszt” (15-20). - Mi lesz a vége ennek? A gyönyörből pusztulás lesz. Úgy jár az ilyen, mint bika a „vágóhídon”, mint a bilincsbe béklyózott bolond, mint a kelepcébe szorult madár (22-23). - Tudom, a kérdés sokkal bonyolultabb, de a summa most mégiscsak az, ószövetségi gyakorlatiassággal: Fiam, vigyázz a nőkkel! Így szól a féltő „atyai” intés, a mennyei Atya intése ez. Sok életerős férfi végezte már „vérpadon”, a halál kamráiban emiatt (24-27). - Ennek az oka persze nemcsak a nő, mert a tévedés közös, amelyben mindkettőjük része ugyanolyan súlyos. - Áldott ajándék a férfi és nő szerelme, a házasság medrében, mint ahogy a folyó is a mederben áldás, a medren kívül pusztít.

János 4,11-18

285. dicséret

* Ez most kemény lesz, kérem, ne értsék félre, de csak azt mondom, amit az Ige (zárójelben a hivatkozott igevers). 

- Több fejezeten át kérlel az Ige, hogy el ne felejtsük az „atyai” parancsokat, kössük nyakunkba, írjuk szívünkbe, valamint tartsuk meg azokat, hogy éljünk (1-4). 

- Ezeknek a parancsoknak kiemelt célja, hogy megóvjanak más feleségétől, a hízelgő szavú idegen nőtől (5). 

- Igeszakaszunk most a nők felelősségére mutat rá, akár tetszik, akár nem. A férfi ugyanis csak azokra a nőkre „mozdul”, akiktől valamiféle jelzéseket kap. Tisztelet a nőknek, végképp tisztelet azoknak a sokaknak, akikre a mai szakasz direkten nem vonatkozik. 

- De itt most arra mutat az Ige; hogy sok a nők között az olyan, aki mindenre képes az érdekeiért. Mintha érteném egykori fizika tanáromat, aki a feleléskor a készületlen és sírással próbálkozó lányoknak azt mondta: engem a női könnyek nem hatnak meg, a fiúk sírhatnak, ha akarnak, de magának beírom az elégtelent. 

- Ez a szakasz a „tapasztalatlan”, de „tehetős” férfit óvja (6-9) a céltudatosan kezdeményező, de csalfa nőtől (10-13), aki nemes ügyre hivatkozva kezdeményez (14), végül nincs megállás, utána pedig már nem „ereszt” (15-20). 

- Mi lesz a vége ennek? A gyönyörből pusztulás lesz. Úgy jár az ilyen, mint bika a „vágóhídon”, mint a bilincsbe béklyózott bolond, mint a kelepcébe szorult madár (22-23). Hány, de hány példát említhetnénk erre, bizony „egyházi” körökből is. 

- Tudom, a kérdés sokkal bonyolultabb, de a summa most mégiscsak az, ószövetségi gyakorlatiassággal: Fiam, vigyázz a nőkkel! Így szól a féltő „atyai” intés, a mennyei Atya intése ez. Sok életerős férfi végezte már „vérpadon”, a halál kamráiban miattuk (24-27). 

- Ennek az oka persze nemcsak a nő, mert a tévedés közös, amelyben mindkettőjük része ugyanolyan súlyos. 

- Áldott ajándék a férfi és nő szerelme, a házasság medrében, mint ahogy a folyó is a mederben áldás, a medren kívül pusztít.