Egy kedves testvérem említette, hogy mi mindent megtettek, hosszú éveken át valakiért, önzetlenül, szolgálatból, és hogyan élt vissza vele az, akinek segítettek. Döbbenetes, rémisztő volt hallgatni. - Közöttünk, emberek között nagy kérdés, hogy vállalhatok-e kezességet embertársamért? Az Ige óvatosságra int. Ez az Ószövetség korrektsége, amely figyelembe veszi azt, amit a teológia „bűnnek” nevez, vagyis az emberek minden jóindulattal és segítő szándékkal visszaélnek. - Tény, hogy Jézus Krisztusban változott a helyzet, hiszen Ő kezességet vállalt érettünk, ezért kereszthalállal fizetett. Isten országa Őbenne már itt van, de még nem lett teljessé; ezért az óvatosság ma is érvényes parancs. A Hegyi beszéd az Isten országának alkotmánya, de addig vigyázz, pontosabban fogalmazva segíts, szeress, mert másként nincs értelme a keresztyén életnek, de „óvatosan segíts, óvatosan szeress”. Milyen szívfacsaró ezt kimondani, pedig erről van szó, amíg a „bűn” beleszól az életünkbe (1-5).*

János 3,31-36

282. dicséret

* Légy szorgalmas, tedd a dolgod, és az Isten megmutatja, hogy hol, mikor, miként tudsz segíteni, hogy abból neked se legyen károd (6-11).  Urunk már legyőzte a bűn és az „ellenség” hatalmát, de az tombol még egy utolsót, láncra verten is, ezért nem élhetünk úgy, mintha már nem lenne rosszindulat, hamisság, fonákság, viszály, amely még sok mindent összetörhet bennünk és körülöttünk, sőt, minket magunkat is (12-15). Isten azonban, Jézus Krisztus halála és feltámadása által mindezekre már kimondta az ítéletet, tehát mi „eredményesen” lehetünk óvatosak, hogy a nagyravágyás, a hazugság, a vérontás, a gonoszság, a rágalmazás, az érdekalapú viszály; minden körülmények között, messze elkerül bennünket (16-19).