Isten Jézus Krisztusban lámpást gyújtott ebben a világban, olyan lámpást, amely eligazító fényt, világosságot, tájékozódást, melegséget nyújt (33). Jézus Krisztus halála és feltámadása ragyogóvá tette ezt a lámpást (29-32), nem vakítóvá, de akkor is láthatóvá, ha behunyjuk előtte a szemünket. Olyan ragyogóvá lett Jézus Krisztus halálában és feltámadásában az Isten bennünket szerető dicsősége, amilyen a különbség a lámpás és a nap fénye között. A világban tehát ragyog a világosság. A testünk, életünk, értelmünk, szívünk, egész valónk azonban csak akkor részesül ebből a világosságból, ha életünkben megjelenik Jézus Krisztus, mint ahogy a szem beengedi a testünkbe a külső világosságot, és láthatóvá, felfoghatóvá teszi a dolgokat. Aki világosságban áll, annak ragyog a szeme. Aki Jézus Krisztusban hisz, annak tekintetén látszik, hogy egész élete az Úré; vagyis tekintetéből a benne lakó Jézus Krisztus néz vissza ránk (36).*

Jeremiás 23,1-22

367. dicséret

* Jézus Krisztus a világ világossága, kívül és belül egyaránt. Aki Jézus Krisztus nélkül él, az sötétségben él (35). Ki néz ránk, ha valaki ránk néz; ki néz embertársunkra, ha mi rá nézünk; Jézus Krisztus megváltó szeretete, vagy valami, valaki más, sötétséggel, indulattal, gonoszsággal telten?