Ebben a történetben, nem tételesen, hanem elbeszélten ott van református keresztyén hitünk minden fontos felismerése. - Az özvegy nem kér segítséget, mint a kapernaumi százados, és Jézus Krisztus mégis segít, segítsége megelőzi a kérést, mert Ő ELŐBB SZERETETT bennünket. - Az özvegy hitéről nem tudunk, de a segítségnek nem feltétele a hit, legfeljebb következménye, mint Isten ajándéka, amivel aztán naponta megragadjuk ezt a FELTÉTEL NÉLKÜLI KEGYELMET.** - Az özvegy és sokak számára világossá lesz ezáltal, hogy kicsoda JÉZUS KRISZTUS: ISTEN FIA, MEGVÁLTÓ, aki üdvösséges hatalommal cselekszik. Mi már átmentünk a halálból az életbe, ezért nem szükséges feltámasztani a halottakat, mert tudjuk, hova megyünk, ha meghalunk, de akkor ez egy jel volt, kifejezve, kicsoda Jézus Krisztus (15-16). - Az özvegy is megéledt, nemcsak a fia, ettől kezdve Isten félelmében, ISTENT DICSÉRŐ ÉLETET ÉLT, mert tudta, hogy meglátogatta őt az Isten (16).***

Jeremiás 11,1-14

155. dicséret

* A halottas-menet, a Jézus Krisztussal való találkozás által az élet menetévé lesz: mindig ez a Krisztus-jelenlét következménye, és éppen ezért az egyház jelenlétének áldása is csak ez lehetne. A teljesen reménytelen helyzetben, az egyetlen fiát özvegyként gyászoló asszonynak Jézus Krisztus isteni hatalma megoldást ad (11-14).

** Ez akkor is így van, ha tudjuk, hogy más gyógyítási történeteknél rákérdez a mi Urunk, hiszed-e ezt (János 11,25-27).

*** Tehát olyan Urunk van, aki előbb szeretett, feltétlen kegyelemmel, mert Ő a Megváltó, aki Istent dicsérő életre hív a sokféle módon halott menetelés helyett. De jó tudni, nem tőlünk, hanem Őtőle függ minden, attól, aki így szeret.