Döbbenetes, hogy milyen kegyetlen is lehet a kegyes ember, neki nem számít az, hogy a másik éhes, vagy beteg, a parancsolatokat meg kell tartani, az Ige mindenek felett, éhesen, betegen is. Isten mást mond, Ő az emberért van, Ő ezt hirdette meg Krisztusban: nincs olyan Ige, szent parancsolat, amit az embertársunk szeretete elé helyezhetnénk, legyen az a nyugalom napjának megszentelése, a szombat értelmezése, a szent kenyerek tisztelete. Sok parancsolat csak eszköz, segítség, mankó ahhoz, hogy jobban megtapasztaljuk az Isten áldó jelenlétét; de soha nem fordíthatók ezek a másik ember ellenében. Az Ige célja Jézus Krisztus, aki egyértelműen rámutat arra, hogy nincs az Írásnak olyan része, amire hivatkozva nem kellene segítenünk a másiknak, amelyre hivatkozva nem vállalhatnánk vele közösséget, végképp nincs olyan Ige, amire hivatkozva kezet emelhetnénk a másikra. Ha ezt leszögeztük, akkor értjük helyesen a kivételeket is, amelyekben nagy teológusok, a bűntől megrontott világ kényszerében, megfogalmazták például a zsarnokölés elméletét. Isten szereti az embert, védi annak életterét, mert az Isten életmentő Isten, és életet menteni, életet megtartani a legfőbb jó (9).*

Jeremiás 9,1-15

212. dicséret

* Jézus Krisztus ura a szombatnak (5), ura a parancsolatoknak, ura az Igének, még akkor is, ha mi csak a teljes Írásra figyelve juthatunk el igazán Őhozzá. Jézus Krisztus ura az életünknek és a teremtett világnak is, Ő a mi megváltónk, jó kezekben van az életünk és a világunk, vegyük ezt észre, térjünk Őhozzá, hogy krisztusian értsük az Írást, és valóban krisztusian élhessünk. A krisztusi élet pedig életet ment, életet hordoz, életet tart meg; miközben bennünket az örök élet Ura hordoz.