A vizslánkat egyszer engedtük be a nappaliba, azóta nincs vége az állandó próbálkozásnak, még közelebb a gazdihoz, egészen az ágyáig, a párnájáig, és amikor lezavarjuk, megsemmisül a szomorúságtól. A vizsla még legalább tudja, a gazda közelsége az igazi otthon, élet, gyógyulás, és megsemmisülés őnélküle élni. A bűnbocsánat visszavezet a Mennyei Gazdához: ez a gyógyulás, ettől kezdve oldódnak a bénulást okozó görcsök, lélekben, testben egyaránt, még akkor is, ha egyelőre nincs látványos testi gyógyulás. A mi Urunk Jézus Krisztus hatalommal szól és hatalommal cselekszik. 

Jeremiás 7,12-34

178. dicséret

* Hemzseg ez az Ige az üzenetektől, most csak a legfontosabbra figyelünk. Jézus Krisztus bűnbocsánatot hirdet a béna embernek. A testi gyógyulás ezután következik, mintegy pecsétje, látható igazolása a valódi gyógyulásnak, amit itt a „bűnök bocsánata” kifejezés jelentése foglal magába. A mi Urunk az egész embert akarja meggyógyítani, lelkét és testét egyaránt. A legnagyobb bajunk a valóságos otthontól való elszakadásunk. Bármiféle testi bénultságnál nagyobb ez az állapot. Mondjuk ezt anélkül, hogy a testi korlátozottság bármely állapotának nyomorúságát ne vennénk komolyan. Mégis, nem átvitten értelmezzük az Igét, amikor azt mondjuk, hogy a „bűn” ugyan testi betegséggel is megkötözhet, de ezerszer több, be nem ismert lelki bénultságot okoz az ember bűne. Gondolj csak bele, hány helyen bénult az életed, személyiséget, gondolkozásod, látásmódod, házasságod, kapcsolataid, gyülekezeted, a társadalom.