Gondolj Teremtődre! Ez a megoldás, egyedül ez. A Teremtőnkre kell emlékeztetni gyermekeinket is, hogy Ő legyen gyermekeink első gondolata ebben a világban, majd Ő legyen vezetőjük ifjú koruk „határtalansága” idején is (1-2), hogy amikor elérkezik a hanyatlás (3-8), akkor rádöbbenjenek arra, hogy Teremtőjük egyben a Megváltójuk. A Prédikátor őszintén leírta az Istentől elszakadt világ hiábavalóságát, ezek tüskeként hatnak, mert tagadhatatlanul gyötri a halandó embert a hiábavalóság érzése. Aki azonban tudomásul veszi mindezt, szembe mer nézni a földi élet könyörtelenségével, azt pásztorként vezeti az Úr, egyértelmű „cövekekkel” jelölve az utat, az újjáteremtő megváltás felé (9-11). Az ilyen ember megragadja az Úr kezét, féli az Istent, és a kicövekezett úton halad a megérkezés felé (12-14).

Júdás 17-25

470. dicséret