Ez a fejezet az élet pártján áll (4), ezért életörömre bíztat, mert Isten akarata az életöröm, minden körülmény ellenére (7). Ez az életöröm annak ellenére fontos, hogy életünk a halál felé halad. Valóban nem tudjuk, mi van előttünk, minden megtörténhet, és ugyanaz történhet jóval és vétkessel, istenfélővel és hitetlennel (2), míg végül mindnyájan meghalnak, és a holtak már semmiről sem tudnak. A Prédikátor nagy teológus, mert a halál utáni dolgokról nem nyilatkozik felelőtlenül, akkor ugyanis még nem adatott kijelentés a halál utáni életről, mint később Jézus Krisztus feltámadása által. Ezért nem spekulál összevissza: hangsúlyozza, hogy a halottaknak már semmi hasznuk semmiből, ezzel jelzi, nem tudja, mi van a halálban, csak azt tudja, hogy meghalunk (5). Mi már tudjuk, hogy Jézus Krisztusban van folytatás, de a témát illetően ez a fegyelmezettség, visszafogottság továbbra is szükséges.*

2János

452. dicséret

*  - A halál ténye rossz dolog, örülni pedig jó, ezért fogadjuk hálával, ami jutott nekünk, és élvezzük azt. Ez nem a „ragadd meg a napot” (carpe diem) lelkülete, hanem az Isten előtti hálából fakadó életöröm, amely tudja, hogy minden az Isten kezében van. Ez az életöröm tudja, hogy Isten kezében jó helyen van az ember élete, sorsa (1). - Ez az életöröm nem a körülményektől függ, ezért még akkor is velünk van, ha sok méltatlanság és váratlan baj történhet velünk (11-12), és előítéletes gondolkodás uralkodik ebben a világban, ahol a szegényt, a csúnyát mindig lenézték és lenézik, legyen bár bölcs is (13-18). - A Prédikátor nagy teológus, mert hozzáteszi, hogy valójában minden ember szívében ott van a gonoszság, ezért a jóság olyan tovatűnő, átmeneti, mint maga az élet (3). Megváltásra, újjászületésre van szükségünk.

Szerző: refdunantul  2014.09.24. 04:00 komment

süti beállítások módosítása