Az ember bízik abban, hogy ha olyan „testvéréhez” fordul segítségért,* aki ismeri gyötrelmeit (14-16), az a testvér bizonnyal segíteni fog neki. Izráel így fordult Edóm népéhez, akik Jákób és Ézsau ősatyák révén valóban testvérei voltak egymásnak.** Edóm segítség helyett hatalmas sereggel indult ellenük (20-21). Sokféle bizalmatlanság sorvaszt minket. Aki sokat szolgált és gyötrődött, azon gyakran nem segítünk, hanem még nagyobb erővel tesszük lehetetlenné.*** Ha tovább olvassuk a történetet, azt mondhatnánk: jaj, még az Isten is ilyen? Mi történt Áron főpappal? Az egyszer engedetlenné lett Áront (20,12) felvezették arra a hegyre, ahol betekinthetett az Ígéret Földjére, de aztán át kellett adnia a hivatalát fiának, ő pedig meghalt, nem mehetett be oda (22-29). Még Isten is legyőzhetetlen hatalmával fordul a szolgálatban is sokat gyötrődött, de eredendően gyenge, megtévedt embere ellen, és nem segít? Jézus Krisztusban egyértelműen megmutatta az Isten, hogy Ő nem ilyen. De engedetlenségünk következményeit hordoznunk kell; azoknak van evilági következménye, ám Jézus Krisztusban nincs örökkévaló következménye. Áron elvégezte küldetését. Ezért fia, Elezár veszi át szolgálatát, ő pedig betelve az élettel mehetett el innen.

Filippi 1,18-30

416. dicséret

* - indokolt, és a másiktól nagy áldozatokat sem igénylő segítségért.

** Izráel nem tudta az Ígéret Földjének déli területeit meghódítani, ezért most a Jordán keletei felére lépve, Edóm területén kért átvonulást. Ígérték, hogy az átvonulás közben semmihez sem nyúlnak, gyalogszerrel mennek, fegyvertelenül (17-19).

 *** A gyengét halálra csipkedjük, mint tyúkok a sebesült társukat.