Az embernek fészek kell. Isten közelsége fészek.* - Boldog az az ember, aki megtapasztalja az Isten közelségét. A zarándok szeme megakad néhány madáron, verében, fecskén, amelyek a templomban fészkeltek. Így vágyódik az ember Isten közelébe, akár tudja, akár nem. Ami a madárnak a fészek, az az embernek az élő Isten közelsége, amelynek kifejezője akkor a templom volt. Ravasz László írja: A lélek nyugtalan, fáradt madár, csak az Úr közelében, az Ő tenyerén van otthon, oda tér pihenni, és ott éri el célját rövid, törékeny madár élete. Boldog az az ember, aki megtapasztalja az Isten közelségét: ne feledjük: Jézus Krisztusban közel jött az Isten (2-5). - Boldog az az ember, akinek ereje az Isten közelsége. Az ilyen ember a siralom völgyét is források völgyévé teszi, újult erővel halad nap, mint nap, amíg megérkezik Isten színe elé (6-10). - Boldog az az ember, aki megtapasztalja, hogy jobb az Isten közelsége, mint bármi más ebben a világban (11-13).*

2Korinthus 4,7-18

347. dicséret

* Az egyéni vallomásoknak is helye van az Úr előtt, bizonyítja ez a zsoltár.

** Pont itt tévedünk, mert jobbnak tartjuk ezt a világot, mint az Isten közelségét, noha a kettő soha nem játszható ki egymással szemben, mert ez a világ éppen Isten színe előtt lesz áldottá. Ennek a világnak szüksége van arra a világosságra, pajzsra, kegyelemre, dicsőségre, javakra, amit csak az Isten adhat. Ezek nélkül omladozó sátrakban lakunk, legyenek azok bár paloták is (11-13). – Boldog az az ember, aki Jézus Krisztusban meglátja az Istent, akit felkent, felhatalmazott az Úr, hogy fészket rakjon nekünk. Ő az, aki a menny gazdagságát visszaadja nekünk már itt, és majd odaát (10).