Igazolva látjuk itt, hogy a pap megélhetését biztosítani kellett. Ez a fejezet arra is utal, hogy kezdetben a papoknak megélhetési gondjaik lehettek, ezért szabályozni kellett, hogy az áldozatból mi lehet az áldozatot bemutató papé. Égőáldozat esetében csak az állat bőre, ételáldozat esetében a maroknyi áldozaton kívül minden, békeáldozat esetében a szegy és a jobb hátsó comb illette a papot. Ezek a szabályok azonban be is korlátozták a papnak járó részt, tehát nem válogathatott a húsok között, hanem csak a neki járó részt vehette el (1Sámuel 2,12-17). Az áldozati állat kövérje (zsírja), mint akkor a legértékesebb rész, és a vér pedig csak az Urat illette. Halál fia volt, aki ezeket megszegte (25). Isten gondoskodik elhívott szolgáiról, mindazokról, akik hivatásukban az Úr dicsőségére élnek és cselekszenek. A papok megélhetnek a szolgálatukból, nem nélkülözhetnek, de nem is dúskálhatnak, hanem elégedettek lehetnek (1Timótheus 6,6), miközben Isten dicsőségét és javait sem ők, sem senki nem rabolhatta meg, mert azt joggal irtották ki a nép közül. 

* A papok részét tisztázza ez a fejezet, miközben megemlíti a békeáldozat közösségi elfogyasztásának szabályait (15-21).