Isten üdvözítő akaratát hirdeti a megöletett Bárány, aki feltámadott és él. A gonosz öl, de Isten éltet! Ezt a világkormányzó és üdvözítő akaratot dicsőíti a mennyei kar, majd minden teremtmény a világmindenségben. Ez az egységes ének hirdeti, hogy végre világossá lett, hogy mi Isten végzése a bűnös embervilág felől. Isten erőt, éltető gazdagságot, bölcsességet, hatalmat, tisztességet, dicsőséget, áldást ajándékozott Jézus Krisztusnak, hogy ezt ajándékozza tovább nekünk (12). Méltó erre Jézus Krisztus, hogy mi is méltóvá lehessünk az Isten megváltó szeretetére. Nem tudunk méltókká lenni, de magasztaljuk Őt a „seregekkel” együtt, mert Isten mégis „méltónak” tartott bennünket: ad erőt, valóságos gazdagságot, bölcsességet, szolgáló hatalmat, tisztességet, Isten teremtményének járó dicsőséget, áldást; azaz üdvösséget nekünk. Ebből a mennyei karból már nem marad ki senki (13). Mindenki ott lesz, akinek ott kell lennie. Ez bíztató, de már most megtérésre és hálára hív! Úgy legyen, ámen (14).