Döntő, alapvető írásmagyarázati kérdés, merjük-e az evangélium felől szemlélni az egész Szentírást. Többnyire nem. Így lesz a keresztyénség teherré, amely elhordozhatatlan súlyokat helyez emberekre, a hétköznapi sokféle nyűgök mellett; pedig a segítség, az erő, a megváltás evangéliumáról lenne szó. Példával szemléltetem az üzenetet. A thiatirai gyülekezet elleni panasz az volt, hogy megtűrte Jezabelt, a szabados teológiát hirdető tévtanítót (2,20). Egy kényes kérdést tegyünk fel: lehet-e úgy segíteni a másikon, hogy eltűröm? (20) A mai igeszakasz szerint nem. Mit mond Jézus Krisztus? „Óh, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket?” (Lukács 9,41) Ő nemcsak eltűrte, elszenvedte ezeket-minket, hanem meghalt érettük-érettünk. Nem lehet eltűrni istentelenségeket, de el kell szenvedni szeretetben az embert magát (Efezus 4,2), sőt közösséget lehet vállalni vele, - ezzel hívni hitre. Ez lenne a krisztusi, az evangéliumi (3). Ez az, ami számít és dicséretet érdemel az Úr előtt. Ő, aki mindent tud és lát, megfizet mindenkinek cselekedetei szerint (23). Nem a cselekedet üdvözít, de ez a cselekedet a hitből adatik.

Jób 12

8. zsoltár