Jézus nem áll ellent, sőt másoknak sem engedi az ellenállást (51-52). Ő úgy tesz, ahogy hirdette (Máté 5,39), pedig ha valakinek, Őneki lett volna hatalma ellent állni (53), de Ő még ennél is nagyobb hatalmat kapott Istentől: nem élni a hatalommal, hanem szelíd megadással hagyni, hogy beteljesedjék az Írás. Krisztus engedelmes megadásának hatalma szabadít fel arra, hogy mi is merjünk másként! Csak így lenne értelme élni nekünk is, erre váltott meg az Úr! Beteljesedtek az Írások, hogy végre számunkra is legyen esély, beteljesedés: fegyver, hatalommal való visszaélés és képmutató árulás helyett, krisztusi döntés, minden helyzetben, értelmes élet és boldog megérkezés.

Náhum 1

95. zsoltár

*  Fegyveres csapat (47), Júdás csókja (48-49), Jézus szelídsége (50-52), valamint a történtek értelme (53-56): ez a mai Ige; ezekben ott van az egész emberi élet megromlottsága, de ugyanakkor Isten szabadító, megváltó krisztusi szeretete. A fegyveres hatalmat azért adta az Isten a vezetőknek, hogy féken tartsák vele a gonoszt és védjék a rendet, a nyugodt életet, mert egyébként mindent elemésztene a bűn; a legnagyobb bűn azonban éppen az, hogy a hatalom visszaél lehetőségeivel – az pedig a bűnök bűne, hogy az ellen támad, aki éppen azért jött, hogy a bűn hatalmát végérvényesen megtörje. A júdási csók nem, mint azonosítás lényeges, hiszen ismerték Jézust mindnyájan. A csók azt jelzi, eljött az idő, mindenkinek dönteni kellett: Jézus mellett vagy ellen. Egyszer pedig dönteni kell mindnyájunknak, hová tesszük a „voksot”. Júdás csókja azért visszatetsző, mert noha eljött az óra, dönteni kellett, de ez a döntés képmutató volt, szeretetet mutatott és gyilkos indulatot leplezett. Ezek, élükön a Nagytanács és Júdás, de más módon a menekülő tanítványok is szint vallottak arról, hogyan viszonyulnak Jézushoz (56).