Mi lesz a kecskékkel? Átkozottak, örök tűz, örök büntetés vár rájuk (46). Nem azért lesz ez a sorsuk, mert az ördög hatalma alá kerültek (41), vagy, mert irgalmatlanok voltak a legkisebbekkel (43-45), és csak magukkal törődve mindenkihez kegyetlenek voltak (aki volt már legkisebb, és volt már halálosan, irgalmatlanul megalázva, szinte megsemmisítve, annak nem kell mindezt részletezni). Ám nem mindezekért veszik el sorsukat, hanem azért, mert nem juhok, hanem kecskék: Isten rendelése szerint, a világ kezdete óta (34). Titokról szól itt az Ige. Láttam már kecskét átvágott torokkal, ahogy levágják, rád néz és könnyezik. Én reménnyel szeretem a kecskéket, pedig a kecske mindent tarrá legel, belemekeg az életedbe. Mégis, hiszem, nagyobb az Isten a mi szívünknél (1János 3,20). 

Jónás 1

215. dicséret

*  Mit tudunk meg itt az utolsó időkről? – Krisztus dicsőségesen megjelenik (31). Naptámadat lesz az Ő eljövetele. Vége lesz minden szürkeségnek és borongásnak. – Minden nép elé áll, leborul előtte (32). Akkor már kikerülhetetlen lesz találkozni Ővele – Ez a találkozás az elválasztás ideje lesz: jobbra a juhok, balra a kecskék kerülnek (33). Itt már nincs vita, végre nincs vita, okoskodás, érvelés, észosztás. Ekkor már mindenek Ura beszél. De jó lesz, vége lesz a hangzavarnak. – Mi a szétválasztás alapja? Nem a látható, emberséges cselekvés az, ami nélkülözhetetlen (odafordulni éhezőkhöz, szomjazókhoz, jövevényekhez, betegekhez és foglyokhoz; 35-36). A szétválasztás alapja egy eleve döntés, ami alapján Isten örök életet készített (46), a világ kezdete óta a juhoknak (34), az Atya áldottainak, az örökösöknek; ennek a választottságnak viszont magától értetődő következménye a legkisebbekhez való krisztusi odafordulás, akár egyhez is, egyetlenhez is, egyenként minden legkisebbhez (40). – Mi lesz a kecskékkel?