Jézus Krisztus nevét emlegetve is megtéveszthetünk másokat. Jézus Krisztus eljövetele egyben a világ vége – a tanítványok kérdésfelvetése szerint (3). Ezek szerint Jézus eljövetelével a világ végének folyamata elkezdődött, visszajövetelével pedig ez a világ recsegve-ropogva elmúlik (29). Nyilván belerendül ez az Őtőle eltávolodott, tisztátalan világ az Ő megjelenésébe, jogosan (36-39). De egy bizonyos, ha az ég és a föld elmúlik is, az Ő beszédei nem múlnak el. Krisztus beszéde pedig az élet beszéde (35).*

Jóel 3

372. dicséret

*  Itt egyértelművé lesz, hogy a világ vége a tanítványok gondolatának állott a középpontjában. Jézus Krisztus ezzel szemben szerette ezt a világot, ezért a világért jött, ezt a világot váltotta meg. Bizony az sem véletlen, hogy erre a kérdésre azt válaszolja az Úr, hogy figyelmezteti a tanítványokat – meg ne tévessze őket valaki (5), főként azzal, hogy ennek a világnak szeretetét és a Belé vetett hitet egymással szembe állítsák. Bonhoeffer hangsúlyozta, hogy minden, ami a túlnani világról elhangzik az evangéliumokban, az ezért a világért szólal meg. Ma is érvényes, hogy sokfélék jönnek, és jöttek azóta is, Krisztust emlegetve (5), az utolsó időket hangsúlyozva, de vigyázzunk – vegyük ugyan észre az idők jeleit (6-14) – de senki meg ne tévesszen bennünket (4). Aki pedig Krisztus nevében szigorúan, örömellenesen, csak az utolsó időkről tud beszélni, azzal vigyázzunk. 

Bizony az a nagy kérdés is felmerülhet itt, hogy egy adott Igének mindig csak a „megunásig” megszokott magyarázatát fogadjuk el – és minden más vetületet, amely egyébként életes kérdéseket tesz fel, problémákat mer feszegetni, azt eleve eretneknek tartjuk. Nem leszünk ezzel a „sablonos” ige-szemlélettel is megtévesztők (4), miközben nem merjük feltenni azokat a kérdéseket, amelyeket a világ igenis nekünk szegez, és miközben mi folyamatosan olyan kérdésekre válaszolunk, amelyeket soha senki nem tett fel.