A császár képe itt a mindenkori hatalmat jelenti, a mindenkori pénzt, társadalmi összefüggéseket, amelynek része és kiszolgáltatottja minden egyes ember. A „császár” ott van mindenben, falatban, gépkocsiban, vásárlásban; bele van szőve az életünk abba, amit a császár képe itt kifejez. Jézus erre a tényre mutat rá, amikor a császár képére mutat. Senki nem vonhatja ki magát ezekből az összefüggésekből, a keresztyén ember sem, mert még nem jött vissza a mi Urunk, még nem a feltámadott testben élünk. Minden „politika”. Ugyanakkor a „politika” nem minden. A hívő ember mindig kettős állampolgár, tudja, hogy nem csak földi, hanem mennyei kincsek is léteznek. Mindenünk, amink van, a császáré, de mi magunk Istené vagyunk. Minden a császáré, ami pénzzel kifejezhető; Istené pedig az, aminek nem fejezhető ki az értéke. Mit kell Istennek adnunk? Magunkat, mindenestül. Az evilági lét elképzelhetetlen e kettősség nélkül, egyébként vagy hatalmi, vagy vallási radikálisok leszünk: ebben a világban „is-is”, odaát majd „igen és nem”. Ám éppen ebben a kettősségben áll a krisztusi ember küldetése, aki a közélet sűrűjében, akár zavarba ejtően is rámutat arra, hogy nem csak a császár világa létezik! (Dr. Zalatnay István áhítat alapján)

2Sámuel 22

18. zsoltár

* Jézust csupa „jóindulatú” ember vette körül, akik így is kérdezték Őt, hízelegve ugyan, de ártó szándékkal (15-17): ebben a nemzeti érzelmű farizeusok és a római bérenc Heródes-pártiak egyként viselkedtek (15-16). Az a Jézus tanít itt az „is-is” gondolatára, aki hangsúlyozta, hogy szavunk legyen „igen és nem” (Máté 5,37). Vannak olyan helyzetek, amikor nem a „csak”, hanem az „is-is” a helyes válasz. Kimondhatjuk, a mindennapi élet dolgai, helyzetei ilyenek, ahol az „is-is” szolgálja az életet. Az örök élet valóságában lehetséges a „csak”, ebben a világban az „is-is”. Persze nem valami olcsó kompromisszumról van itt szó. Mit jelent tehát mindez? A téma közéleti: az adófizetés, egy idegen hatalom által megszállt országban, fontos téma, ugyanakkor életveszélyes téma, amelyre, úgy gondolnánk, nincs jó felelet. Jézus először rámutat a császár képére, ami valóban látható volt a pénzen.