A szamárra és csikójára az Úrnak van szüksége, amire pedig az Úrnak van szüksége, azt azonnal el kell engedni és át kell adni neki (3). Baj, hogy meg akarjuk tartani magunknak azt, amire az Úrnak van szüksége, vagy nem azonnal, hanem késlekedve akarjuk azt az Úr rendelkezésére bocsátani. Pedig a legkisebb dolog is akkor lesz áldássá az életünkben, ha azzal a király Krisztus rendelkezik, és legfeljebb sáfárkodásra vissza adja nekünk (5). Amit pedig, itt e földön, végleg elvesz, azt ne akarjuk visszakérni. Uram, micsoda megtiszteltetés, hogy szükséged van az időmre, tehetségemre, pénzemre, szeretteimre, dolgaimra, apróságaimra, még a szamaraimra is. Segíts meg, a „hozsánna” ugyanis ezt a könyörgést jelenti, hogy át tudjuk adni az egész életünket Neked! Légy életünk Ura, Királya! Aki mindent átadott, az Úr védelmét is az élvezi, egészen az örök életig.* Elengedni, átadni, az Úrnak átadni, azonnal átadni, majd így visszakapni; nincs ennél nehezebb, nincs ennél szebb!

2Sámuel 18,19-32

2. zsoltár

* Nem ünnepelni kell Őt, látványosan (7-8), hanem elengedni dolgainkat, és átadni Őneki. Igazából nem neki van szüksége arra, hogy átadjuk „szamarainkat”, hanem nekünk van szükségünk arra, hogy megszabaduljunk minden önzéstől, és a király Krisztustól kapjunk vissza mindent!