A tanítványok közül hárman lehettek a megdicsőülés hegyén. A többi kilenc tanítvány ezalatt „felsült” a völgyben, mert nem tudtak meggyógyítani egy epilepsziás fiút (16). Jézus Krisztus hatalma és a tanítványok tehetetlensége: kiáltó ellentmondás. Ez az ellentmondás ma is ordít, gyötör: az erőtlen keresztyénség, a közömbös egyháztagság, az unalmas istentisztelet; vagy ennek ellentéte, a mindenkit kikészítő túlbuzgóság; mindegyik hiteltelenné, erőtlenné teszi az egyházat. Jézus Krisztus kritikája rámutat a baj gyökerére, mert mindezek oka: hitetlenségünk és elfajultságunk (17), kegyesség nélküli életünk (21). A hit nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés (20), azaz itt nem kishitűségről, hanem hitetlenségről van szó; olyan elfajulásról, amely eltért az örökkévaló iránytól. Ébredés kell, megújulás, bűnbánat, Ige, Krisztus, az első szeretet tüze, amely ugyanakkor józan, ebben a világban él, és ezt a világot akarja áthatni Jézus Krisztus és a mennyei világ erejével. Többről van itt szó, mint betegek gyógyításáról (18), hegyek elmozgatásáról (20), arról van itt szó, hogy hiszünk-e, vagy sem? A hit az a hatalom, amely felemeli a mennyei erők előtti zsilipet, hogy Jézus Krisztus hatalma elárassza az életünket.