Jézus nem színezi ki az Ő ügyének, azaz Isten ügyének képviseletét, sőt, a lelkesen ajánlkozót lehűti (19). Ő nem reklámoz, azaz nem az előnyöket hangsúlyozza, hanem az Ő követésének komolyságáról, a nehézségekről és az áldozatokról szól. Jézus követése ebben a világban nem védettséget és melegséget jelent, hanem kiszolgáltatottságot, a kényelemről, az itteni biztos egzisztenciáról való lemondást foglalja magába. Jézus követése sokféle igazságtalanságban átélt szenvedés, mert valóban méltánytalan, hogy még az állatnak is van barlangja és fészke, Jézusnak pedig nincs (20). Követői se kiáltsanak méltányosságért és igazságért, ők különösen ne! Semmi nem történt, ha bántanak, mellőznek. Ez Jézus útja, és követőié. Jézus nem ígérte, hogy az Ő követése tömegmozgalom lesz. Egyetlen focimeccs több embert megmozgathat, mint ahányan országosan templomba járnak, minden felekezetet bele értve. Ezen ne csodálkozzunk. Érdemes önvizsgálatot tartani, hogy mit várunk Jézus követésétől? Azt azonban bizonnyal tudjuk, hogy összességében mit várhatunk Jézus Krisztustól, mert az élet teljessége minden körülmények között a miénk, már itt, és majd odaát. Ez a bizonyosság mindenhez erőt ad (Filippi 4,13). Még ahhoz is, hogy legnagyobb itteni fájdalmunk, akár legdrágább halottunk se bénítson meg (21-22), hiszen Jézus követése mindenestül az élet diadala.