Jézus Krisztus egyszerűen visszavonult minden nyilvánosság elől (54),* nem mutatkozott többé, míg el nem jött az Ő órája. Még nem szolgáltatta ki magát ellenfeleinek, de nem „szépelgett" ügyeletes csodálói előtt sem. A visszavonulás az egyetlen hiteles „cselekvés” manapság, amikor az érdemi tettekre egyszerűen nincs lehetőség, mert ezernyi rosszindulat és hamis, becsapó csodálat vesz körül mindent; még hitet emlegetve is valójában hitetlenül és istentelenül.

*  Csoda történt. Egy Lázár nevű embert feltámasztott a názáreti Jézus, aki egyre népszerűbb lett (45). A mai igeszakasz a csoda hatását mutatja be. Történt egy csoda, életre kelt egy ember, ezen keresztül Isten mutatta meg hatalmát, - és azonnal politikai döntés születik, ami mindig pillanatnyi hatalmi érdekeket szolgál, hivatkozzon bármilyen nemes ügyre is. Voltak a „csodálók" között besúgók is, akik jelentették a történteket a Nagytanácsnak. Ez a főtanács főpapokból, vezető papokból, és a korabeli pártok vezetőiből állt, többségben az elszánt farizeusok vallási pártjából. A Nagytanács ugyan biztosította a római uralom ellenére a zsidók valamiféle függetlenségét, vallási önállóságát, de ez a vallásosság sem az Isten dicsőségét szolgálta, hanem nemzeti érdekeket, csoportérdekeket. Jézust azért akarták megölni, mert ha csoportosulás kezdődik körülötte, a rómaiak azonnal közbelépnek, és ez kiváló ürügy lehet a zsidó tartomány megregulázására (48). Kajafás nem farizeus, hanem egy okos, politikus, gazdag, művelt főpap (hellénista szadduceus). Olyan ez a Kajafás, mint ma azok a tudósok, akik szerint emlegethetjük ugyan Istent, de igazából csak a tudományosan vizsgálható tények számítanak, minden egyéb csak „líra", ide értve a bölcsészet minden ágát, a teológiától a társadalomtudományig és a lélektanig. Emlegessük ezeket, közben pedig hozzunk politikus, haszonelvű döntéseket. Kajafás mondja ki, hogy jobb, ha Jézust beáldozzák, de maradjon meg a részleges függetlenség (50). Kajafás nem is sejtette, hogy ezzel próféciát mondott. Ma is ilyen evilági nemzeti, politikai, érdekbeli ügyek „politikus” eszköze csupán az Isten ügye – ám valójában nem veszik komolyan a világban, egyszerűen nem számít?