Jézus Krisztus két képpel, a jó pásztorról (11) és a juhok ajtajáról (9) szóló képekkel szemléltette személye titkát, majd ezek üzenetét egy sűrített mondatban kijelentette: „Én és az Atya egy vagyunk” (30). Ez istenkáromlás, állapították meg a vallási vezetők, hiszen Jézus ember létére Istenné tette magát (33).* Aktualizáljuk a helyzetet, hogy értsük. Jézus sok jót tett, betegeket gyógyított, tagadhatatlanul cselekedte az Isten akaratát (32-33), de ez nem számított, mert akkor sem tudták, ma sem tudják nagyon sokan befogadni, éppen a lényeget, a keresztyénség központi üzenetét: Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Valóban istenkáromlás, ha egy ember Istenné teszi magát, kivéve azt az egyetlent, aki valóban az! Jézus Krisztus cselekedetei erre mutattak, igazolták Őt, hiszen „ember” soha nem szólt és cselekedett így, ahogy Ő, mert Őbenne maradéktalanul cselekedett az Atya (37-38); azóta kereszthalálát, feltámadását, mennybemenetelét is illesszük bele ebbe a sorba! Hiszed e, Jézus és az Atya egyek: ezért Ő a Krisztus, aki mellett tanúskodnak cselekedetei (25). Ennek áldása, hogy a juhai vagyunk (27), örök életünk van (28), és senki nem ragadhat ki minket az Ő szeretetéből (29).

2Krónikák 30

62. zsoltár

*  Ezért a kijelentésért megkövezés járt (31).