Van testi és van lelki táplálék. A testi táplálék kell, de nem elég, több kell! Jézus testi éhsége attól az örömtől múlt el, amelyet az Isten nevében elvégzett szolgálat jelentett. Ettől a szolgálattól úgy gyarapszik a lélek, hogy feleslegessé válik sok olyan evilági megelégíttetés is, amely különben nagyon kellene (31-33). Csak a testire figyelni hitetlenség, csak a lelkire figyelni rajongás, az azonban bizonyos, hogy testi nélkül nincs lelki, de ezen túl a hívő ember határozott tapasztalata, hogy a lelkire koncentrálva kordában tarthatóak, korlátozhatóak a testiek. Aki az Isten akaratát cselekszi, mindkettőre, testire és lelkire, ebben a mennyei arányban figyel.* Boldog az, aki tudja, hogy a világnak valóban van üdvözítője (41): ez a bizonyosság mindenre elégséges eledel, és a többi is megadatik hozzá (Máté 6,33).

*  Aki az Isten akaratát cselekszi, az azt is tudja, hogy más a vető és más az arató (35-38), de Isten szántóföldjén minden szolgálat kiváltság, a vetés türelmet kíván, az aratásnál azonban nem szabad késlekedni. Lám, a samáriai asszony szívében is beérett az elvetett mag, és még sokakéban, akik utána tovább vitték az evangéliumot (39-41).