Ravasz László „szent ragálynak” nevezi azt a titokzatos folyamatot, ahogy a Krisztusba vetett hit terjed. Ez a szakasz ebbe a folyamatba enged bepillantást. Keresztelő János megismétli Jézusról szóló hitvallását két tanítványa előtt: „Íme, az Isten báránya” (36). Ezek ketten utánamennek Jézusnak. Az egyiket megnevezi az evangélista, Andrásnak hívták; a másik tanítvány neve rejtve marad, ő az elbeszélője mindezeknek, személyes átélője a történéseknek. Jézus megkérdezi őket, hogy mit keresnek? (38) „Az emberek keresnek valamit, amiért élnek, ami hiányos életüket teljessé teheti.” (Ravasz László) Ez a két tanítvány visszakérdez, „Mester, hol laksz”, jelezve, hogy szeretnék az Urat jobban megismerni (38). Nála maradtak azon a napon. A megtérés napja volt ez, a névtelen tanítvány még az időpontokat is feljegyezte, hogy kifejezze a fordulat életmegújító jelentőségét: ők is megtalálták a Krisztust! „Jézusnál nem azért lakozunk, hogy csodálkozzunk, tanuljunk, élvezzünk, vitatkozzunk, szertartást űzzünk, hanem azért, hogy megtaláljuk a Krisztust.” (Ravasz László) Nem a nap és az óra feljegyzése az „elvárás”, de Krisztus megtalálása igen! A „szent ragály” pedig terjed, András ugyanis mondja tovább a testvérének. Mi sem hallgathatunk, a Lélek pedig munkál.

2Krónikák 3

8. zsoltár

Szerző: refdunantul  2013.10.02. 04:00 komment

süti beállítások módosítása