Az Ige gondolatmenetét követve kell most haladnom, és ezért az üzenet élét nem tudom tompítani; szerettem volna, de nem tudtam. Ez a szakasz tükör, rólunk. Kellemetlen belenézni, de kikerülhetetlen. Ez az Ige bűnbánatra és valóságos megtérésre hív. A kegyesség látszatát megtartjuk, de a kegyesség ereje nem látszik rajtunk, és nem hat általunk (5); mert valójában csak magunkat szeretjük, és pénzsóvárságunkkal, dicsekvésünkkel, hálátlanságunkkal, szeretetlenségünkkel és rágalmazásunkkal Isten nevét káromoljuk (2-3). Sajnos, az itt olvasható bűnkatalógus nemcsak a világra, ránk is érvényes; ez nagy baj - és az Ige az utolsó napok nehéz idejeként nevezi meg ezeket a tüneteket (1). Ilyenkor lesz a lelkigondozásból szerelem (6), ilyenkor lesz a prédikálásból csupán beszéd, és nem a megismert igazság hiteles és erővel teljes hirdetése (7-8), ilyenkor a kívülállók is érzik a „megbízhatatlanságot” (8), miközben Isten ügye nem jut előbbre (9). Uram, irgalmazz; Krisztus kegyelmezz!

1Krónikák 26

29. zsoltár