Pál hálát ad* azért, hogy a Krisztusról szóló beszédet nem emberi beszédként fogadták az ottaniak, hanem Isten szavaként, ezért az Ige ereje is hat bennük (13). Ez ma is csoda, a Szentlélek munkája. Rendszeres istentiszteleti közösségben mindez „nehezebb”, ezért imádkozzon érte és készüljön rá igehirdető és igehallgató egyaránt. - Az apostol hálát ad azért, hogy szenvedéseket is elhordozott a thesszalonikai gyülekezet a Krisztus ügyéért, üldöztetést, ellenségeskedést, akadályoztatást; akkor zsidóktól és pogányoktól (Cselekedetek 17,1-9); ma kiktől?** - Az apostol hálát ad azért, hogy a thesszalonikai testvérek szeretete annyi örömöt, erőt és reménységet adott neki szolgálatában. Ezt a tényt a távolság sem veheti el, sőt, ez a szeretet örökkévaló találkozásban erősödik meg (17-20). Ma is öröm, erő és reménység a testvérek közössége? - Legfőbb okunk hálát adni, mindezeken túl azért lehet, mert sokszor akadályoz a sátán (18), számos dologban tartósan megakadályoz, de az Úr győztesen bontja le ezeket az akadályokat, hiszen a legnagyobbat, a halált, már végérvényesen lebontotta. Ezért reménységgel adunk hálát mindenkor.

Habakuk 3

50. zsoltár

* Hálát tudsz adni, mindenkor? Ha hálát adsz, mit köszönsz meg? Pál hálát ad mindenkor!

** Az Ige szerint utoléri majd ezeket az Isten haragja, végérvényesen (14-16). Uram, hála Neked, hogy Te, „végérvényes” haragodban irgalmas vagy!