Gyönyörű a 450. éves Heidelbergi Káté hitvallása, miszerint testestől-lelkestől az Úréi vagyunk. Ezért minden sebünk az Ő tudtával sajog rajtunk és bennünk, egyházunkon és szolgálatunkon, hogy végre ne csak a fejünkkel, hanem egész valónkkal Őfelé forduljunk (1). - Meggyógyított emberek vagyunk, mert Ő feltámadott és minket is feltámaszt, ezért a mai sebeket is a gyógyulás tényével hordozzuk (2). - Megtérni nem lehet saját akaratból, ez a fordulat az Úr kegyelmi tette, de ettől kezdve egyre jobban törekedhetünk megismerni az Urat (3).  - Az Úr eljövetele, jelenléte, megváltása biztos, mint a hajnalhasadás (3), a mi állhatatlanságunk ellenére is (4). - Ezért joggal ostoroz az Úr, de soha nem vet el (5), sőt azt végzi el bennünk, hogy „vallásunk” ne embertelen gépezet és felesleges áldozatok sora legyen, hanem Isten kegyelméből és ismeretéből következő szeretet (6). Minden bizonytalan, de az Ő szeretete biztos, ez a bizonyosság pedig minden itteni ingatagságot megtámaszt.

Márk 14,66-72

  217. dicséret

Szerző: refdunantul  2013.08.17. 04:00 komment

süti beállítások módosítása