Vannak határok! Szabad ember az, aki ismeri és tiszteli a határokat. Ezek a határok még akkor is az Isten által húzott határok, ha igazságtalannak tűnnek, vagy korlátoznak.* A határokat tisztelni kell: a magántulajdon védelme ugyanúgy benne foglaltatik ebben, mint a másik ember tisztelete, és az örök értékekhez való igazodás, Isten törvényének cselekvése. Minden összeomlás ott kezdődik, amikor határrontók leszünk, mint Izráel és Júda: nemcsak egymás törzseinek tulajdonát nem tartották tiszteletben, hanem az Úr parancsait sem. Ma tényleg megtapasztaljuk, hogy nincs határ; - átgázolunk még a másikon is, miközben az Úr által meghúzott határ már régóta nem mérték. A szénásszekér kerekének „határa” az abroncs, nélküle azonban szétesne a kerék, és nem lenne terhelhető a szekér. Még az örök életben is lesz határ, azaz isteni rend, ott azonban ez a legnagyobb öröm forrását jelenti majd; bizonnyal jó lesz! Isten határtalan szeretetének határa Krisztus, és ha már dobálódzunk ilyen értelmezhetetlen szavakkal, mint a „végtelen”, akkor a végtelen határa Isten.

Márk 14,53-65

345. dicséret

* Az emberek által húzott határokat is az Úr engedi megrajzolni, ezek sokszor ítéletesek, de később az Úr kegyelme szerint átrajzolja, és örök rendje szerint módosítja a határokat.