Ismét csak kortörténeti ismeretekkel bomlik ki ez a fejezet is.* A perzsa, görög, római ütközőpontokról szól a kijelentés, amely 300 évet ölel fel. A perzsák nem bírtak a görögökkel,** végül Nagy Sándor szétzúzza a Méd-Perzsa Birodalmat, de hirtelen halála után (Kr. e. 325) négyfelé szakadt hatalmas országa: görög (Makedónia), török (Bitinia), egyiptomi (Ptolemaiosz - dél), és szír (Szeleukida - észak) részekre. Ezek közül az Ige a két utóbbi vetélkedésére és érdekházasságaira figyel, hiszen ezek ütközőpontján állt Palesztina, amely Kr. e. 198-ban kerül majd véglegesen Szeleukida kézre, élen leggonoszabb királyukkal, a zsidó kultuszt is beszüntetni akaró IV. Antiokhosszal (Kr. e. 175).***  Fontos, de minket alig érintő adatok ezek. Mégis az események mögött ott az Úr üzenete, a való igazság; amely nem más, mint éppen az, hogy a kaotikus történeti eseményeket az Úr tartja kezében, és népe javára fordítja azt. Az egész kijelentés ezt hirdeti. Ez nyugalmat, a legnehezebb helyzetben is szeretetet, bölcsességet, irányt ad küzdelmeinkben – nem adjuk fel a küzdelmet, de Isten fegyverzetével küzdünk.

* Részletesebben olvasunk ugyanazokról a történésekről, amit a 8, fejezet látomása már elénk tárt. Szabó Andor összegzi a legtömörebben a bonyolult történeti hátteret. Ebből idézek.

** I. Dáriusz perzsa király Marathónnál vereséget szenvedett (Kr. e. 490), 10 év múlva Xerxész hajóit verték tönkre Szalamisznál a görög hadak.

*** Szó esik egy prófétai látást megvalósítani akaró, zsidó csoportról (14), ők a Makkabeusok előfutárai.