Az itt következő látomást lehet elemezni, ízekre szedni, kortörténetileg beazonosítani (ezt már napokkal ezelőtt megtettük), de ezzel még nem értettük meg Isten Igéjét (23).* Az értette meg Isten szavát, aki minden e-világban újra ás újra kialakuló „fogság-helyzetben” is tudja, hogy az Úr kedvébe, kegyelmébe fogadott bennünket – és eljön majd az a „felkent fejedelem” (25), akit a halál sem tud végérvényesen elragadni, mert feltámadásával még a halál fogságát is legyőzte. Azóta kár számolgatni, mikor, milyen rendben teljesülnek be az ígéretek, hiszen mi már a beteljesedett ígéretek népe vagyunk. Krisztusban valóban véget ért a hitszegés, megszűnt a vétek, engesztelést nyert a bűn; és Őbenne eljött hozzánk az örökké tartó igazság, mert Ő lett a Szentek Szentje (24) – a gonoszra pedig végleges megsemmisülés szakadt (27). Minden felkent csak előképe az igazi felkentnek,** aki nemcsak Jeruzsálemet állítja helyre, nemcsak igaz istentiszteletet hoz el (25), hanem az emberi életeket újítja meg, szerte a világon, az örök élet evangéliumával.

Márk 12,18-37

228. dicséret

* Dániel olyan korban élt, amikor a babiloni fogság hetven éve már letelt; most nem ők mentek fogságba, hanem a fogság jött a helyükbe. Eltűnt már Babilon, eltűntek a perzsák, és Nagy Sándor birodalma is szétesett. Az utódállamok egyik királya (IV. Antiokhosz, Kr. e. 175) az, aki el akarja törölni Isten népét, és istentiszteletét. Ez Dániel kora, ebben a szorongatott helyzetben értelmezik újra a fogság hetven évét, amit most saját korukban, saját hazájukban kellett elszenvedniük. Ebben a helyzetben hirdeti Dániel a szabadulást. Lám, a fogság mindig újra „termelődik”, de Isten népe nem csügged, mert folyamatos bíztatást kap Urától (20-24). Ez a bíztatás a bűnbánatot tartó Dániel imádsága közben adatik. Dániel Igét kap az Úrtól, válaszként a bűnbánatra és a népéért mondott közbenjáró imádságra, miszerint Istennek továbbra is kedves a népe, nem fogja őket elhagyni.

** Az Úr akkori „fölkentjei”, szabadító eszközei voltak: Círus perzsa király, Zerubbábel fejedelem, Jósua főpap, Oniás főpap.