Dániel kormányzó lett Babilonban, Dárius király ideje alatt. Sokan igyekeztek őt bevádolni, de sikertelenül (5). Figyeljük meg, nem Dániel igazodott Babilonhoz, hanem hitével igyekezett áthatni Babilont. Ezt nem missziói stratégiával tette, hanem „csak” úgy, hogy Ő maga hűséggel élte a hitét idegenben is: „napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét” (11). Hitén, és annak gyakorlatán azonban életveszélyes helyzetben sem változtatott (8), kerüljön akár az oroszlánok vermébe is (20). Biztos vagyok abban, hogy a királyt nem az a csoda győzte meg, hogy semmi sérülés nem volt látható Dánielen az oroszlánok vermében, hanem Dániel hitvalló bátorsága. Gondoljunk arra, hogy sok hitvallót széttéptek „sokféle oroszlánok”, de áldozatuk mégsem volt hiábavaló. Jézus Krisztus nem az oroszlánok verméből, hanem a halál torkából szabadított meg bennünket. Ennél több jel nem kell (28).