Miért álmodott olyanokat ez a király, amelyektől nyugtalan lett? Hatalma, kincse, biztonsága volt, seregei győzelmeket arattak, rettegve tisztelték a föld kerekén. És mégis, minden reggel nyugtalanul ébredt, tele volt gyanakvással, azt érezte, hogy valami fenyegeti, ami fölött nincs hatalma. Ahogy nőtt benne a bizonytalanság érzése, úgy nőtt benne a tehetetlenség és a düh: egyre indulatosabb és kimerültebb, miközben egyre kegyetlenebb is. A hatalomvágyat az emberi létbizonytalanság váltja ki:* az ember be akarja biztosítani magát, de nem sikerül, és a növekvő bizonytalanság és aggodalom még inkább arra készteti, hogy többre jusson. Az álmoktól gyötört királyban** ama mélyen rejlő belső bizonytalanság példáját láthatjuk, amely annyi embert sodor iszákosságba, tehetetlen bírvágyba, gyönyörök kergetésébe; ez visz dührohamokba, furcsa, taszító viselkedésbe. Hol az álom megfejtője, ki ad választ, megoldást, valóságos megnyugvást?

Márk 9,42-50

180. dicséret

*  A zsarnokság nagyrészt belső bizonytalanságból, szorongásból ered.

** Álmát nem tudják megfejteni a bölcsei, varázslói és csillagjósai; akiket halálosan megfenyeget, tanácsadóiban nem bízik, összeesküvést gyanít.