Az Úr is rossznak ítéli, ha nincs törvényes rend (59,15). Nem hagyja magára a saját gonoszságába belefulladó embert, nem hagyja tombolni a Sátánt. Ha nincs, aki közbelépjen, Ő lép közbe, bizonyos helyzetekben direkten (59,16): igazságával lesújt, és megfizet (16-18); megállítja a bűn ámokfutását, amely nem ismer határokat.* Isten közbelépése mindig az életet szolgálja. Az Úr soha nem indulatból cselekszik, Ővele kapcsolatban a bosszúállás fogalmát soha ne emberi képzetek alapján akarjuk megérteni. - Áldott legyen ez az Isten, hogy legvégül Jézus Krisztusban lépett közbe (1), látva a világ eseményeit, az ember nyomorúságát egyéni és történeti összefüggésekben. Ez a közbelépés alapvető változást hozott: nem sújtott oda senkinek, Önmagán kívül. Megváltó szeretete megtérést kínál, alapvető megújulást, Szentlelket (59,21), istenfélelmet (59,19); miközben tökéletes, boldog rendjét a szívünkbe írja. Ez a végső, egyetlen megoldás, Ő pedig hamarosan teljessé teszi ezt a megoldást, Krisztus visszajövetelével (22).

Márk 5,35-43

406. dicséret

*  De jó, hogy az Úr közbelép, megálljt parancsol, figyelmeztet, akár kemény eszközöket is bevet a rend érdekében!