Fontos igei igazság szólal meg itt, amit a ma embere a legkevésbé tud befogadni. Ez a bűnről szóló tanítás, amit Kálvin a teljes romlottságnak nevez. Mai Igénk ennek döbbenetes leírása, hiszen itt vérről, hazugságról, álnokságról, hamis ítélkezésről (3-4), erőszakról és lázadásról olvasunk (13); pusztulásról, félelmetes sötétségről (6-8); egyszóval görbeségről (8), szakadékról; mindarról, ami elválaszt minket az Úrtól (2). Ennek az állapotnak tetten érthető jele a békétlenség, a nyugtalanság (8): akár „medve” alkatúak, akár „galamb” alkatúak vagyunk (11), egyaránt kielégítetlenül feszült az életünk. Hol a megoldás, a megváltás? Nem az Úr keze rövid (1). Amíg azonban nem látjuk be, hogy tele vagyunk bűnnel, és gonoszságunkat be nem ismerjük (12-13), hanem folyton csak hárítunk, addig marad minden a régiben. A tékozló fiú hazatalálásáig vezető útnak döntő állomása volt a bűnlátás és bűnvallás. Amíg nincs megtérés, marad a törvény. Ebben áldott eszköz az „Állam” rendje; hiszen mindent megemésztene a gonosz.*

Márk 5,1-20

484. dicséret

*  Alsóörsön a „pokol angyalai” motorosok nemzetközi találkozóját tartották, több ezer rendőr vigyázta őket egy kempingnyi területen. Csodálkoztam, mert soha ennyi rendőrt nem láttam egyben, mindenki igazoltattak – vigyázták a rendet, erővel. Urunk, kegyelmezz, adj megtérést, jótetszésed szerint; addig pedig tartsd meg a hatalom külső rendjét, hogy ne emésszen meg mindent a gonosz.