Ézsaiás próféta könyve harmadik nagy szakaszának fő témája szerint: idegen népeknek is szól a kegyelem: nem csak mi, mások is részesülhetnek az Úr kegyelmében. Isten nemcsak a szétszóródott Izráel maradékát gyűjti össze, hanem gyűjt azokhoz másokat is (7-8). Ne légy féltékeny és irigy, hogy Isten nemcsak neked, hanem másoknak is ad üdvözítő javaiból. Sokféle irigység fúr bennünket, de a legtaszítóbb az, amikor valaki a hitben szűkkeblű. Olyan ez, mint a tékozló fiú történetében az idősebbik fiú duzzogása, aki nem érti Atyja szeretetét, amellyel visszafogadja hűtlen fiát (Lukács 15,25-32). Joggal pirít rá, és ránk is az Atya: „Vigadnod és örülnöd kellene”. Mennyire nem tudunk örülni a másik örömének, még a másik üdvösségének sem.* 

Márk 3,22-35

485. dicséret

- Sőt, Isten nem azért ad üdvösséget az idegeneknek, mert megtartják a parancsait (1), hanem csupán kegyelmes szeretetéből, ingyen; ez a szeretet azonban arra indítja ezeket, hogy az Úr akarata szerint éljenek: így boldoggá legyenek (6). - Még a heréltnek is van esélye (3-4), aki megvetett volt abban az időben, mert megcsonkított ember volt. A sokféleképpen megcsonkított életek „jó eséllyel pályáznak itt”. Hányféleképpen tette terméketlenné, tehetetlenné életünket a tévedések, bűnök sokasága: mégis van esély. - Bárcsak vezetőink is ráébrednének erre (9-12), és megtérve, másként pásztorolnák életünket. De megfordítom; aki megtért, az nem a vezetőkre hárítja a felelősséget, hanem először maga tesz meg mindent, az Úr dicsőségére.

Szerző: refdunantul  2013.07.05. 04:00 komment

süti beállítások módosítása