Akinek kisgyermekei vannak, az tudja, hogy egy másodpercre sem lehet figyelmen kívül hagyni a piciket, mert mindig történik velük valami; ezért az anya lelki szeme akkor is a gyermekein van, ha éppen az adott pillanatban nincsenek a szeme előtt a lurkók. Az Úr egy pillanatra elfordult népétől (7-8), de nem hagyta el őket soha, mert övéihez való hűsége meg nem rendülhet. Előbb rendülnek meg a hegyek, mint az Ő hűsége (10). Ezért népe átélhet „pillanatnyi” szenvedéseket, de ügyének vége csak az áldás, és a látható gyarapodás lehet (1-4). Olyan fontos lenne most, amikor egy kiszámíthatatlan, változó és bizonytalan világban böngésszük a népszámlálási adatok egyházakra vonatkozó summáit, akkor jusson eszünkbe ez az ígéret, amit Jézus Krisztus feltámadása csak megerősített, és a Heidelbergi Káté olyan gyönyörűen összegzett (54. kérdés-felelet), miszerint Krisztus ügye győztes ügy.*

* Ezeken túl, bizony fontos, ha a hívő ember, egyéni életére nézve is merészeli ígéretnek venni ezt a fejezetet. A közösségi értelmezés után ugyanis jöhet az egyéni; fordítva viszont soha nem értelmezhetjük az Igét; tilos a közösségi üzenet elé helyezni az egyéni üzenetet – az Úr őrizzen meg minket, az egyént középre helyező, érzelmi, rajongó keresztyénségtől. – További üzenete ennek a fejezetnek Isten felszólítása: ujjongjunk, meddők vagyunk (1), de az Úr mégis vajúdással és „gyermekekkel” ajándékoz meg bennünket. Ez az ingyen kegyelem: népének meddő életét is megáldja; meddőn is használ, nem hagy el, sokasággá tesz, sokakért. Ez valóban új kezdet, mint Noé idejében (8).