AZ ÍGÉRETES JÖVŐ felé Isten nyit kaput. A fejezet a jövő kibontakozását írja le, nem menetrendszerűen, de kijelentve a döntő fordulatokat. Az ősi kígyót, Leviátánt* legyőzi az Úr (1). Ő véget vet minden halálos rendetlenségnek, és van hatalma harmóniát teremteni a világban, és az emberek szívében. Szőlőjét, azaz népét megműveli az Úr, termésével elárasztja a világot, vagyis Izráel, Isten ismeretével betölti a földet, eleget téve ezzel küldetésének, amit még Ábrahám kapott az Úrtól (2-6). Addig azonban tisztulni kell (7-11), ellenségek törnek elő, de hatalmuk Istentől korlátozott (7); erős szél sodorta őket, de nem sodródtak el (8); közben engesztelődnek, tisztulnak, idegen istenektől szakadnak el; megerősített városuk** egy ideig lakatlan lesz (10-11); de mindez csak azért történik, hogy a nép érccé legyen a szenvedés kohójában. 

Cselekedetek 16,19-40

274. dicséret

* Az Ugariti, észak Szíriai városállam mitoszában olvashatunk a sokfejű tengeri szörnyről, Leviátánról, aki a rend és a teremtés ellensége. Ézsaiás csak azért utal erre a mítoszra, hogy megértesse mondanivalóját. 

** Nem tudjuk pontosan, hogy melyik városról van szó (27,10): egy név nélküli világvárosról, vagy Jeruzsálemről, vagy a 722-ben elesett Samáriáról, az északi országrész fővárosáról?