Mindig többre becsültem a kemény és szorgalmas munkával megszerzett „keveset” (az „eleget”), mint az egyébként „tehetséges” és „okos” emberek mindenféle ügyes lazaságát. Már általános iskolás koromban gyanús volt ez a megállapítás „nem tanul, de tud”, mert okos: az ilyen ember nem is szokta meg a komoly munkát, ezért egész életében „tehetségével” akar megélni. A tehetség, csak akkor kedves Istennek, ha a birtokosa felismeri abban Isten ajándékát, amivel szorgalmas munka által „sáfárkodnia” kell. Tírusz és Szidón* az evilági emberi teljesítmény iskolapéldája. Különösen annak mintája, hogyan lehet a „semmiből” igen jól jövedelmező „valamit” teremteni. Gyönyörű képpel fejezi ki ezt az Ige: „nem vajúdott” (4), könnyen, vigadozva kapott mindent (7).** Persze nem az általuk végzett tevékenységet inti meg*** az Isten (9), hanem a tisztességtelen hasznot, és az ebből fakadó kevélységet, pompát és hamis biztonságot. Az Isten dicsőségének és a szolgáló életnek hiányát előbb-utóbb megítéli az Úr.**** 

Cselekedetek 15,22-35

78. zsoltár

* Tírusz és Szidón Főnícia két kiemelkedő kereskedő városa volt, Tarsís pedig a mai Spanyolország területén helyezkedett el, utalva a két város gyarmatbirodalmának gazdagságára, amely magába foglalta az akkori mediterrán világot, így Ciprus szigetét is: átszelve a tengert a nyugati partokig is eljutottak.

**  Ezek a városok olcsón felvásárolták a Nílus deltájában fáradtságos munkával megtermelt gabonát (3), és átszelve a tengert (2), messze vidékeken ügyesen eladták, és kellő haszonra tettek szert, amely meg is adta ennek a két városnak a tekintélyét a Földközi-tenger keleti partján.

*** Ahogy abban az időben, Kr. e. 689-ben Asszíria legyőzte Babilont, hasonlóképpen fog majd Tírusz is elesni.

**** Vigyázz, ha „tehetséges” vagy, nagyon vigyázz, ha emellett még „szép” is vagy, nagyon könnyen sírás lehet a vége! (6)