Van sóhaj elég, egyéni, családi, egyházi, nemzeti életünkben is. Honnan várjuk, és honnan jöhet a megoldás, hogy elmaradjon végre a gyakori sóhaj? Azt hitték az akkoriak, hogy a nagyhatalom, Asszíria miatt sóhajtoznak. A probléma gyökere azonban mindig más, mint amit testi szemeink látnak. Asszíria hatalma ellen régóta és folyamatosan szervezkedtek a környékbeli kisebb népek. Ebbe mindig próbálták Júdát, a déli királyságot is bevonni. De Asszíria Kr. e. 702-ben szétverte ezt a szövetséget, majd 689-ben hosszabb időre legyőzte Babilóniát, akihez segítségért akartak fordulni a „kicsik”.* Mi mindentől várja az ember sóhajai halkulását?** Az Úr megszégyenít minden emberi cselekvést, ami nem az Ő félelméből fakad. Babilon, a remény forrása, maga is nagy zsarnok lett később. Mindenki szegény, aki nem az Úrtól vár segítséget (10). A sóhajt csak az Úr oldja fel.*** 

Cselekedetek 14,19-28

192. dicséret

* Később, a Kr. e. 6. században Babilónia újból megerősödött, melynek első lépéseként legyőzte Élámot. Így Ezékiás király szövetsége Babilonnal hiábavaló. 

**  Ám Ézsaiás Igét kap az Úrtól, mégpedig olyat, ami az egész valóját, testét-lelkét, személyiségét igénybe veszi (3-4). Teste görcsöl, mint a szülő nő teste, lelke reszket, nem tud aludni, egész valójában megzavarodott. Ilyen, amikor valaki Igét kap. Népe azonban nem kapott üzenetet Istentől, ezért ők emberi megoldásokat várnak. Nem figyelnek a prófétára. Bíznak abban, hogy majd Babilon segít a fenyegető Asszíria ellen. Ezért mulatoznak (5). Pedig őrszemet kell állítani, figyelni rájuk (6), mintha az Úr Igéjét szólnák. Az eseményeken át is szól az Úr, és érthetővé lesz, ha a prófétára is figyelnek. Sőt, az Úrtól rendelt őrhelyünkre kell állnunk, mert végünk van (8). 

*** Halld Isten szavát s figyeld az eseményeket – mert egyébként elvéted a célt. A sóhajt csak Jézus Krisztus veszi le az ajkunkról. Minden más hatalom és emberi igyekezet inkább csak növelheti a bajt. Nélküle tart még az éjszaka (11).