Siloah csendesen folydogáló vize Jeruzsálem egyetlen vízvételi lehetősége volt, így az Isten gondoskodó szeretetének jelévé lett. Júda azonban megvetett azt, ami az övé, értékeit, hitét, Istenét, amikor az idegen Asszíriával kötött szövetséget (6).* Az emberi szövetkezések mindig érdekeket szolgálnak, részre hajlók, bár az igazság látszatával lépnek fel, ám nagyon is önzők és gyarlók. Felmerül a kérdés, létezhet-e olyan emberi összefogás, amely tényleg önzetlen szeretetből fakad, a másikért, Isten dicsőségét szolgálva? Az Immánuél nevű gyermekben jelt adott az Isten arról, hogy van ilyen szövetség: az Ő szövetsége velünk (9-10), amely arra hív, hogy minden élethelyzetben Őbenne bízzunk, és Ő küldi azt a megoldást, amelyik nekünk is a legjobb. Őnélküle azonban csak fárasztjuk az Urat (7,13), fárasztjuk egymást, és gaz veri fel életünket, kapcsolatainkat, népünket.**
Cselekedetek 9,31-43
416. dicséret
* Mi a történeti háttere ezeknek a fejezeteknek? Pekah, Izráel (Efraim) királya szövetséget kötött Recin szíriai (Arám) királlyal Asszíria ellen. Ebbe a szövetségbe Júda királyát is be akarták vonni. Júda királya, Jótám azonban nem csatlakozott ehhez a szövetséghez, ezért megtámadták őt a saját, arámokkal szövetkező izráeli testvérei. Ez a szír-efraimi háború (Kr. e. 734 - 733). A későbbi júdai király, Jótám utódja, Áház nem figyelt az Úrtól kapott jelekre, emberekben, evilági hatalmakban bízott, az élő Isten helyett, és saját népe ellenében, az ellenséges Asszírokhoz fordult segítségért. Pedig Isten figyelmeztetette, legyen óvatos, higgadjon le, figyeljen a jelekre, hogy jól döntsön (7,4; 7,11). Áház emberekben, evilági hatalmakban bízott, és elbukott, az összes résztvevővel együtt. Van ugyanis olyan szövetkezés, amelyből mindegyik fél csak vesztesen kerülhet ki. Asszíria Kr. e. 732-ben foglalta el Szíriát, Izráelt 722-ben, Júdát pedig 701-ben. - Igénkben is erről van szó, nagyhatalmak szövetségei, érdekek alapján, akár az ellenséggel is szövetkezve a sajátjaik ellen, ha úgy hozza az események menete. Minden megtörténhet.
** Őnélküle legyekként rajzanak ránk az „idegenek” és hömpölygő áradatként (7-8; és 7,18-25). Az idegen itt nem minősítés a másikról, hanem tudósítás arról, hogy az „idegen” hatalmak elpusztíthatnak minket, akár úgy is, mint Isten ítéletének eszközei. - Kegyelem, hogy Ő mégis másként döntött (9-10).
