Szanhérib, Asszír király Kr. e. 701-ben a déli országrészt is lerohanta (5). Miért? Mert Isten népe elhagyta Urát (2). Ezt az ökör és a szamár soha nem teszi (3). Egészen megromlott ez a nép. Olyanná lett, mint Sodoma és Gomora (6-9). Az Úr pedig nem tűri tovább a bűnt és az ünneplést! Elég volt abból, hogy a nép megtartja az istentiszteletet, bemutatja az áldozatokat, de életük tele van tisztátalansággal (10-17), a társadalom igazságtalansággal (21-28), az istentisztelet pedig idegen istenek tiszteletével (19-31). Döbbenetes diagnózist fogalmaz itt meg az Úr Igéje: fárasztó lett az istentisztelet, mert gépies cselekménnyé torzult; terhessé lett, mert újabb súlyokat rak az emberekre, ahelyett, hogy erőt adna a hétköznapi terhek elhordozásához; feleslegessé szürkült, mert nem hatja át a hétköznapokat. Még az Úrnak is terhére van az üres rítus, a lényeg nélküli vallás, az embertelen hit. Isten Krisztusban megmutatott emberszeretetét nem lehet embertelen teológiával és hitgyakorlattal továbbadni. Hányszor tapasztaltuk már azt, hogy fárasztó, ami az istentiszteleten történt; megterhel, ami a testvérek közösségében megesett; lever, ami az egyházban végbement; ahelyett, hogy erőt, reményt, és örömöt adna.*

Cselekedetek 6,8-15

265. dicséret

* Sajnos sokszor a legfárasztóbb, legterhesebb dolog „istenes emberek” között lenni, mert nem létezik azoknál makacsabb, önhittebb, kormányozhatatlanabb társaság. - Minél több büntetést kapnak ezek, annál makacsabbak, mondja az Ige.