Ha egyszer megszólalhatnának a világtörténelem áldozatai, minden nemzetből, ide értve az asszonyokat és a gyermekeket is (11). A névtelen sokaság gyötrelmeit az isteni emlékezet őrzi. Értsük jól a mai szakaszt. Nem arról van szó, hogy eddig a perzsák voltak a nyeregben, most visszavág az Isten népe (10). A király korábbi, pecsétgyűrűs parancsa, amely a zsidók elpusztítására vonatkozott, visszavonhatatlan volt (3,12-14). Az újabb parancs, amit szintén a király pecsétgyűrűjével láttak el, ugyanúgy visszavonhatatlan: azt jelentette, hogy lehetőséget adtak a zsidóknak a védekezésre. A zsidók öröme az életben maradás reménységének öröme, és nem az ellenség halála feletti ujjongás (16). Ezeket megértve is rettenetes ez a fejezet. Rámutat az emberi bűn hatalmas voltára: hol ez, hol az írtja a másikat! Az Úr így nyújt szabadítást? Isten Krisztusban mutatta meg, hogy milyen az, amikor Ő szabadít meg.