Átlátni nehéz helyzeteket, emberi szándékokat, és félelmeink ellenére is Istennek kedvesen dönteni; erről szól ez az Ige. Nehémiás vezetésével felépült a várfal, már csak az ajtószárnyak hiányoztak (1). Ekkor merényletre készültek Nehémiás ellen (2). Nehémiás átlátott az ellenség szándékán (5). Ekkor végzetes fogást kerestek rajta, ez mindig politikai fogás: lázadónak tüntetik fel, hogy ő akar Júda királya lenni, bérelt prófétákkal zengeti ezt magáról (6-7). Nehémiás cáfol, de nem magyarázkodik. Lélekjelenléte van, kívülről erős, de belülről megretten az életveszélyes nyomorúságban. Ezért az Úrhoz fordul: „Te erősíts engem!” (8-9; 13). Az ellenség azt akarta elérni, hogy Nehémiás elhagyja őrhelyét. De az Úr erőt adott neki, hogy kitartson, a megbízhatatlanokon átlásson, és hűséggel a helyén maradhasson, mert a vezető végképp nem menekülhet (11). Értjük fohászát ellenségeivel kapcsolatban, de az elégtételt Nehémiás imája is az Úrra bízza (14).

1Korinthus 12,1-11

369. dicséret