Artaxerxész (Artahsasztá) király (Kr. e. 464-424) ajándékokat és jogokat ad a hazatérő népnek az istentiszteletet és az otthoni életüket illetően (11-26). Cserébe viszonzást vár, hogy ne legyenek ellene irányuló lázadások, és rend legyen birodalmának minden szegletén (23b). Ez így is „természetes”: adunk, és cserébe ugyanannyit várunk. Ezsdrás hite túl tudott tekinteni az „adok-kapok” viszonyon. Mindezekért az Urat áldotta, aki a király szívét felindította arra, hogy hazaengedje és támogassa őket (27). Ez az Úr kiterjesztette Ezsdrásra szövetségi hűségéből fakadó szeretetét (28). Isten szeretete soha nem valami általánosan szép szólam, hanem ígéreteit beteljesítő folyamat, amely Krisztus visszajövetelekor éri el a beteljesedését. Ez a megváltó szeretet ma is meglágyítja ellenségeinket, megerősít bennünket, hogy az Úr felékesített templomává tegyünk minden helyet, ahol csak járunk (27-28).

1Korinthus 7,17-24

236. dicséret